A Tejút legöregebb csillagai

A legtöbbjük, beleértve a mi Napunkat is, egy vékony, palacsintaszerűen elterülő alakzatban terül el, azonban az ősi csillagok fényudvarként körbeveszik ezt a korongot. A legfényesebb részei, az úgynevezett globularok kora többnyire meghatározható a bennük lévő csillagok fényének világosságából és a színképéből.

A baltimore-i Jason Kalirai új módszert talált minderre. Az általa alkalmazott technika a csillagok evolúciójának elméletére épül: a nehezebb, sötétebb csillagok gyorsabban halnak meg. Előbb vörös óriások, majd fehér törpék lesznek, kisebbek, mint a Föld. Utóbbiaknak nincs nukleáris aktivitásuk, s ahogyan öregszenek, úgy válnak egyre hidegebbé és halványabbá.

Kalirai négy olyan forró fehér törpét elemzett, amelyek a Skorpió csillagképben találhatóak. A magas hőmérsékletük miatt (ami 14000-20000 Kelvin között van) kéknek látszanak, ami mutatja, hogy csak nemrég kerültek a fehér törpe szakaszba. Összehasonlítva tömörségüket a Nappal és az újabb fehér törpékkel, kiderült, hogy a tömörebbek, vagyis erősebb és rövidebb életű előzményekből alakultak ki. Ebből következetett a tudós arra, hogy a fényudvar belső részének a kora kb. 11,4 milliárd év, vagyis fiatalabb, mint legrégebbi csillag-csoportok, amelyek 13,5 milliárd évesek.

Szakértők szerint ez a módszer kétszer olyan pontos eredményt hoz, mint a korábbi, egyedi csillagokat mérő alkalmazások. Ha a további szimulációk igazolják a Kalirai megközelítésének helyességét, akkor a csillagászok képesek lesznek pontosabb képet alkotni a galaxisok Nagy Robbanás utáni formálódásáról.

Részletek: Science Online, Ken Croswell 30 May 2012
A fotó forrása: R. Hurt/NASA/JPL-Caltech